Marina Ovszjannyikova egy táblával a kezében rontott be az élő adásba, ügyvédei sem tudják, jelenleg hol lehet. 2022. 03. 15 | Szerző: Ferentzi András Hétfő este óriási repedés történt az egyébként masszív falként álló orosz állami tévé közvetítésén. Az orosz állampolgárok szinte már alig jutnak hozzá a nem propagandahírekhez a nyugati közösségi média oldalainak blokkolása miatt, emiatt gondolta úgy Marina Ovszjannyikova orosz újságíró, hogy meghackeli az állami tévéadást. A nő egy hatalmas táblával a kezében rohant be a híradó stúdiójába, hogy a háború ellen tiltakozzon. A műsorvezető azonban rezzenéstelen arccal sorolta tovább a híreket, néhány másodperccel később pedig a szerkesztők is kapcsoltak és gyorsan bevágtak egy kórházi bejátszást. A woman burst onto Russia's main live evening newscast today with a sign that says: "Stop the war Don't believe propaganda They're lying to you" And chanting: "Stop the war! No to war! " — max seddon (@maxseddon) March 14, 2022 Max Seddon, a Financial Times moszkvai tudósítója a Twitter-oldalán követte végig az eseményeket.
Ez persze csak egy sematikus számítás, de a nagyságrendet jól érzékelteti.
Egy hónapja gyökeresen megváltozott a világ. Fotó: Depositphotos A szankciókat kivető országok mellett saját hatáskörükben a cégek is kinyilvánítják nemtetszésüket az invázióval szemben az orosz piacról való kivonulással, a tevékenységek átmeneti vagy végleges felhagyásával. Hosszan lehetne sorolni azokat a nagy nemzetközi vállalatokat, melyek ilyen elhatározásra jutottak. Tény, hogy a kivonulás, a tevékenységek felfüggesztése miatt bevételtől esnek el ezek a cégek, mégis legjobban talán az orosz lakosok azok, akik azonnal megérzik ezeknek a hatását. Nincs például Ikea, sem Mc'Donalds, sem Zara, és bár joggal lehet azt mondani, hogy mindez semmiség az ukránok által elszenvedett pokolhoz képest, mégsem elhanyagolható veszteség ez az oroszoknak. Azzal, hogy a világcégek és termékeik, szolgáltatásaik már nem elérhetők az országban, több évtized eredményei, fejlődése vált semmissé, és hirtelen újra a szovjet időkben találhatták magukat az oroszok. Az országok és cégek által az orosz agresszorra kivetett szankciók mellett önmagában a háborús helyzet is súlyos gazdasági következményekkel jár, melynek nyomát már érezni lehet a mindennapokban.
2022. január 12. | | Olvasási idő kb. 4 perc "Néha elkezdek válaszolni egy-egy kommentre, aztán kitörlöm. Minek? Aki soha nem élte át, nem tudja. Úgysem értené meg" – írja az alábbi vallomás szerzője, aki az első traumatikus, bántalmazó kapcsolatot a saját édesapjával élte meg, ezért két dolgot pontosan tud: vannak sebek, amik sohasem, vagy csak nagyon nehezen gyógyulnak be, és akinek nem volt ilyenben része, az nagyon könnyen ítélkezik. Olvasónk, Kata vallomása. – Görcsben a gyomrom, remeg a kezem. Milliószor megfogadtam, hogy nem olvasok kommenteket, pláne bántalmazásról szóló cikkek alatt, de valahogy mégis mindig rákattintok. Miért? Talán azért, mert bízom benne, hogy lehetséges változás? Hogy nem lesznek áldozathibáztató hozzászólások? Hogy nem fognak az emberek kételkedni, ha valaki évtizedek után veszi a bátorságot, és kiáll a nyilvánosság elé, egyértelművé téve, hogy a célja az, hogy más bántalmazottaknak segítsen? Néha elkezdek válaszolni egy-egy kommentre, aztán kitörlöm. Úgysem értené meg.
Hát mert olyan vagy! Semmi felelősségérzet. Egy normális kapcsolatod sincs, nézz magadra! Mi, hogy én tehetek róla? Na most már tényleg fejezd be! Ott az ajtó. Te meg ne üvölts, bújj bele anyád valagába! Ide nem kell jönnöd többet, nyári szünetben sem. Elkényeztetted ezt a gyereket teljesen. Nem normális ez a majomszeretet, ahogy neveled. Túlszereted. Mi, hogy te legalább szereted? Na ne röhögtess. Mert MI nem szerettünk soha, ugye? Hát mindig segítettem! Hogy mered azt mondani, hogy soha nem tettem önzetlenül, meg hogy évekig felhánytorgattam, ha egyszer adtam valamit? Nem szégyelled magad? Én már bocsánatot kértem azért a pofonért! Mi az, hogy nem az az egy volt? Ja, hogy anyád fakanállal vert el? Azt én nem tudom. Biztos oka volt rá, akkor sem fogadtál szót. Ahogy a fiadat is elverte valamelyik téli szünetben. Hát hisztizett, mit kellett volna csinálni vele? Most mit vagy megsértődve? Hallgass el most már. A leányod is csak hisztizik. Bezzeg ti soha nem hisztiztetek. Neveld meg, mondtam már.
Nem tudja senki, hogy honnan jöttem Jó gyorsan gyűlik a sok lájk mögöttem De a pacekunkat nem ismeri senki A boltban a sapkát nem kell visszavenni Mézes a madzag, hogy meglesz minden A Voltra többet én se megyek el ingyen Ha beüt a téma, az országot járom Ha van ezen bőr még, azt gyorsan lerántom
Kedves Látogatónk! A Zeneszö oldal teljes értékű használatához minimum Internet Explorer 8 vagy Google Chrome v8. 0, illetve Mozilla Firefox 4. 0 böngésző ajánlott. Az alábbi linkeken elérhetők a legfrissebb változatok. Google Chrome letöltése Mozilla Firefox letöltése Internet Explorer letöltése Amennyiben korlátozott lehetőségekkel folytatni kívánod a böngészést oldalainkon, kattints a TOVÁBB gombra.
Lőrincz Zsolt élete a sport körül forog, így arra is kitértünk, befolyásolja-e az események megszervezését, a sportolási lehetőségeket a konfliktus, vezettek-e be bármilyen korlátozást emiatt. Mint elmondta: hol enyhébb, hol szigorúbb különböző korlátozások már 2020 óta érvénybe vannak, ám ezek a vírusjárvány miatt léptek érvénybe és nem a lehetséges háború az oka. "Az épp érvénybe lévő szabályok betartásával folyamatosan szervezünk tornákat, főleg az utánpótlásnak, de nem feledkezünk meg a felnőtt, a női és a senior sportolókról sem. Jelenleg a legnagyobb problémánk Ukrajnában azon belül Kárpátalján is a sport alulfinanszírozása. Jelenleg a magyar kormány támogatása és a helyi szülők elhivatottsága nélkül egyszerűen nem tudnánk tartani az elért szintünket" – fejtette ki a sportvezető. Számítanak a menekültekre Zsolt megosztotta velünk, hogy a hétköznapi életre egyelőre nincs komolyabb hatással a kialakult helyzet. Mindenki próbál továbbra is dolgozni, eltartani a családját az amúgy is nehéz helyzetben.