Elkészítés: A tötelékhez a káposztát lereszeljük, sózzuk, 20-30 percig állni hagyjuk, majd a levét kinyomjuk. Lábasban kevés zsíron a cukrot megpírítjuk, hozzáadjuk a maradék zsírt, a káposztát, a lereszelt vagy apróra vágott vöröshagymát, sózzuk, borsozzuk, készre pirítjuk, majd hagyjuk kihűlni. A tésztához az élesztőt kevés tejföl ben feloldjuk. A vaj at a liszttel elmorzsoljuk, hozzáadjuk a sót, a cukrot, a feloldott élesztőt, valamint annyi tejföl t, hogy jól gyúrható tésztát kapjunk. A tésztából 2 cípót formázunk, majd 10-15 percig pihentetjük, illetve kelesztjük. Amikor megkelt, kinyújtjuk a cípókat, és a kihűlt tölteléket egyenletesen elsimítjuk rajtuk, feltekerjük, meleg helyen ismételten kelesztjük kb. 20-25 percig. A tekercset megszurkáljuk, a felvert tojás sal a tetejét megkenjük. Kisebb-nagyobb darabokra vágjuk. Közepes hőfokon (180 fokon) előmelegített sütőben kb. 35-40 percig sütjük.
Kenjük meg mindkét csík tetejét tojással, majd szeljük fel négyzetekre (a hosszú oldalra merőlegesen). 180 °C-on 25-30 perc alatt süssük aranybarnára.
Közzétette: Ilona Miklós Közzétéve: 2019. július 29., hétfő, 13:10 Most jelenleg csak a párommal kettesben vagyunk. Hagyományos, tradicionális ételek híve vagyok, de szívesen próbálok, más recepteket is😊Süteményt sütni nagyon szeretek. 🥞Mindegy, hogy hétköznap vagy hétvége, szeretek örömöt szerezni vele.
Reszeljük le vagy aprítóval szeljük finomra a káposztát, sózzuk és keverjük össze, majd tegyük félre 30 percre. Nyomkodjuk ki a káposzta levét, majd az olajon pároljuk meg, közben fűszerezzük cukorral, borssal. A sütőport keverjük el a lisztben, morzsoljuk a vajat a liszthez, és gyúrjuk össze a többi alapanyaggal (kivéve a tojást, az a kenéshez kell). Amíg a káposzta kihűl, a tésztát tegyük hűtőbe. Ha kihűlt a töltelék, gyújtsuk be a sütőt 180 °C-ra (gázsütőnél 4-es fokozat), vajazzuk ki a tepsit. Készítsük elő a tojást a kenéshez, azaz üssük és verjük fel. Nyújtsuk ki a tésztát kb. 2 mm-es téglalappá, amely kb. 20 cm széles. Vágjuk hosszában félbe a téglalapot, így 2 db 10 cm széles csíkot kapunk. Felezzük meg a tölteléket, és osszuk el egyenletes csíkban végig a tészták közepén. Kenjük meg tojással mindkét tésztacsík egyik (hosszabb) oldalát, ez kerül hajtásnál alulra Hajtsuk rá a töltelékre a nem megkent oldalt, majd fordítsuk az egész csíkot még egyszer, rá a tojással megkent oldalra, mintha bejglit tekernénk fel.
Ilyenkor csak le kell tördelni a szárról a csöpp káposztákat. A múltkor levest főztem belőle, és hogy a kis rokongyereket is evésre bírjam, azt mondtam neki, hogy ez manókáposzta. Manók termelik, és ugyanúgy használják kicsi házaikban, mint ahogyan mi a rendes káposztát itthon. Nem hatotta meg a mesém, de esküszöm, nekem jobban esett a fogyasztása. Nem csak a manók főzik, hanem a Barbie babák is. Miközben a konyhában sürögnek, a "Hej Vargáné káposztát főz, kontya alá ütött a gőz" kezdetű népdalt éneklik. Így megy ez a játékban és a valóságban is. Amíg van káposzta, nincs éhezés.
Az uram borsozza. Szeretem a káposztasalátát. Akár lila, akár fehér. Azonban a biológiai fegyver a savanyú káposzta. Minden szempontból. Novemberi sötét estéken, vallatni lehet a lépcső alól terjengő fertelmes szaggal, ahogyan a melegben erjed a káposzta. Az egy csoda, ahogyan a család káposztát tesz el. A pengeéles gyalut csak az arra felkent apa használhatja. A rétegezést, a fűszerezést az anya csinálja. Só minden mennyiségben, bors, babérlevél, néhány szál torma, és birsalma szelet. A gyerekeknek marad a torzsarágcsálás, és a döngölés. Annak külön technikája van. Nem lehet ám csak úgy odacsűrni, mert akkor szétcsapódik. Finoman, kis ejtésekkel, körbe araszolni, egyenletesen ledöngölni. Erről eszembe jut, hogy anyu egyszer egy alföldről származó ismerősével beszélgetett a káposztaeltevésről, és a néni azt mesélte, hogy nincs is annál jobb, mint ahogyan a papa megtapossa a káposztát. Hát, anyu azt hiszem inkább halt volna éhen, mint fogadott volna el a káposztájukból. Pedig ennek nagy hagyománya volt, hogy lábbal tapossák a dézsában a káposztát.