Szóval sokan vagyunk, és most gondolj bele, ha alaphangon is vagy 30 embernek kell normális ajándékot venni, ahhoz elég nagy összeg szükségeltetik! Sosem voltunk gazdag család, egyébként sem volt divat nagy ajándékokat pakolni a fa alá, de ennyi embernél még ha csak apróságokat veszel is, az tetemes összeget emészt fel. És persze szinte minden évben voltak akik aktuálisan megszorultak, és nem tellett annyi ajándékokra; és miközben ezt mindenki megértette, mert tényleg nem elvárás mifelénk ez, közben ők kellemetlenül érezték magukat, amiatt, hogy nem tudtak adni… Egyszer megint volt egy szűkös esztendő, amikor többen is nehezen oldották meg az ünnepet, és akkor valaki megszólalt, hogy úgy egyébként is minek veszünk ajándékokat, ha úgysem az a lényeg?! Nem azért gyűlünk össze karácsonykor, hogy bezsebeljük a csomagokat, hanem, hogy lássuk egymást! Akkor megbeszéltük, hogy többet nem ajándékozunk. Csak a kicsiknek, mert nekik még élmény. De egyébként csak összejövünk, és együtt ünneplünk.
Hála Istennek, van hová vinnem. A villamoson csend volt és béke. Talán egyre gondoltunk valamennyien: Milyen boldog ez az ember, milyen szép karácsonyi öröme van!